Zizi a játékos őzike

Zizi a játékos őzike
Zizi, a pettyes hátú őzgidácska az erdő legfiatalabb lakója, Titi
mókussal egész nap barangol, hogy minél többet lásson a világból.
– Ide figyelj, Titi – torpant meg hirtelen Zizi. – Úgy szeretnék egy
kicsit labdázni.
– Remek ötlet! válaszolta Titi. – Csakhogy nincs labdánk.
– Óóó! – sóhajtotta csalódottan Zizi.
– No, azért ne lógasd az orrodat, Zizikém! – vigasztalja Titi. – tudod,
én már rengeteg labdát készítettem. Például… ööö… falevélből. – S
Titi már gyúrja is a levél-labdát, Zizi pedig ámulattal figyeli.
– Már kész is – mondja büszkén Titi. Ám a következő pillanatban huss! egy
huncut széllökés felkapja a leveleket. és széthordja őket a levegőben.
– Elrepült a játékunk! – kiáltja csalódottan Zizi.
– Hogy fogunk most labdázni? – kérdezi Zizi, a pettyes hátú őzike. De
nini! Mi ez a gömbölyű itt a földön?
– Egy igazi labda! egy igazi labda! – lelkendezik Zizi.
Zizi már is türelmetlenül nyúl a labda után.
– Aú! – kiáltja panaszosan, és hátrébb szökken.
– Hiszen ez a labda szúr! Így nem lehet vele játszani!
– Tüskés labda? Ilyet még nem láttam – hüledezik Titi is.
Most aztán mindkettejük szeme elkerekedik a csodálkozástól, mert a
labdából előbukkan két kis lábacska, két kis fülecske meg szem, és egy
fényes orrocska.
Zizi nem érti, mi történt. Épp ekkor érkezik oda a mamája, aki így
vigasztalja:
– Tudod, Zizi, ez nem labda, hanem egy kedves kis állat, a sün. Csak
amikor alszik, öszegömbölyödik… Látod, ma is láttál valami újat.