Tüsi a sündisznó

Tüsi a sündisznó
Tüsi kedves és bátor sündisznó, hosszúkás orra fekete gombban végződik.
Azért nevezték el Tüsinek, mert hátát, nyakát, a fejét és a szeme alatt
az arcát mindenhol tüskék borítják. Egy odúban él, egy csodálatos fa
alatt, az erdőben.
Az alatt a fa alatt lakik egy üregben a Tapsifüles házaspár is, a két
barna nyuszi.
A félelmetes Zsozsó, a vadászkutya gyakran kergeti meg Tapsifüleséket,
akik lélekszakadva rohannak hazáig. Ilyenkor Tüsi nagyon bátran
viselkedik, összegömbölyödik, kimereszti tüskéit és eltorlaszolja barátai
ajtaját.
A Félelmetes Zsozsó leszegett fejjel közeledik, ki akarja ásni a
nyuszikat. Nem nehéz, elég ha kitartóan kapar… Az első mozdulatra
azonban nyüszítve vonul vissza, az orra csupa tüske!
Amint viszatér a nyugalom, Tapsifülesék előjönnek az üregből, és
köszönetképpen egy szép nagy almát ajándékoznak Tüsinek.
Egyszer Tapsifülesék elmesélték Tüsinek, honnan származnak az almák.
– Az erdőn túl – mondták -, nem messze a várostól, vannak gyümölcsösök,
ahol a földön hagyják a lepottyant almát, annyi van belőlük, amennyit
csak akarsz…
Tüsi elindult, hogy ő maga is szerezzen almát…
Találkozik egy őzikével, aki szelíden megszólítja:
– Hová igyekszel, kicsi tüskés sünike?
– A városba megyek almáért – feleli Tüsi.
– A városban nem terem alma – mondja az őzike -, de az erdőn túl bőven
találsz a gyümölcsösben.
– Tudom – feleli Tüsi-, de mégiscsak a város felé kell menni.
Ezzel halad tovább. Egyszer csak megpillant két mókust, amint kézen fogva
lépegetnek. Hirtelen feltűnik a félelmetes Zsozsó, meglátja az őzet, és
dühödten ugat. Az őzike menekül. Az egyik mókus elereszti az öccse kezét
és felszalad egy fára. Egyedül hagyja szegényt, a félelemtől reszkető
kicsit.
Tüsi észreveszi a megrettent mókust. Finoman a mancsai közé veszi és
kimereszti tüskéit. Éppen ideje volt! A félelmetes Zsozsó elszáguld az őz
után.
Miután a kutya eltávolodik, a mókus fellélegzik!
– Köszönöm, uram… A nevem Diótörő.
– Engem Tüsinek hívnak – mondja a süni. – Látod a tüskéimet?… Miért nem
menekültél, mint a testvéred?
– Fáj a szemem – mondja a mókus. – Nem látok Jól. Éppen a Doktorhoz
igyekeztünk a bátyámmal.
– Ki az a doktor?
– Egy állatorvos, nagyon kedves, és szereti a bátyámat – mondja Diótörő.
– Meggyógyítja az erdő minden állatát, ha beteg.
eközben a másik mókus lemászott a fáról.
– Köszönjük Tüsi Úr! – mondja. – Megmentette az öcsémet. Ha egyszer
véletlenül ápolásra lenne azüksége, magát is szívesen elviszem a
Doktorhot.
– Köszönöm, sohasem lehet tudni.
Aztán a két mókus egyszerre kérdezi:
– Hová igyekszel, kedves kicsi süni?
– A városba megyek almáért – feleli Tüsi.
– A köveken nem nő alma – mondják Diótörőék -, de bőven találhatsz az
erdőn túl, a gyümölcsösben.
– Tudom – mondja Tüsi -,de mégis csak a város felé kell menni.
Ezzel mosolyogva indul tovább…
Elérkezik egy gyümölcsösbe, és rengeteg gyönyörű almát talál, meg egy
sünilányt, aki kedvére falatozik.
– Jó napot, süni, mit keresel itt? – kérdezi.
– Almát – feleli Tüsi.
– Vegyél, amennyit csak akarsz – mondja a sünilány. – Aztán megmutatom a
házamat, itt van nem messze… Engem Böskének hívnak. És téged?
Tüsi elbeszélget Böskével. Hirtelen eltűnik egy lyukban, ami eddig nem
látszott a fűben. Pont az orrára esik a ház pincéjében, és ordítani kezd,
ahogy csak a torkán kifér.
Böske, aki jól ismeri a pincét, Tüsi segítségére siet. Nehezen tudja
kihúzni, mert nagyon vérzik az orra és olyan gyenge, hogy majd elájul.
– Mit csináljunk? – tanakodik a süni lány.
– Van két barátom, akik ismernek egy embert az erdőben. Minden beteg
állat őhozzá megy, mindenkit meg tud gyógyítani – mondja Tüsi. – Kérjük
meg őket, hogy vezessenek oda.
– Elkísérlek – mondja Böske.
Megérkeznek Diótörőék fájához.
– Csupa vér az orrod, mi történt, kis sündisznó? – kérdezik a mókusok.
– Menjünk a Doktorhoz – feleli Tüsi orrhangon, mintha náthás lenne.
Megmutatjátok az utat?
– Hát persze – feleli a kis Diótörő.
Diótörő már remekül lát, teljesen meggyógyult a szeme.
– Elkísérem Tüsit és Böskét a nagyon kedves, nagyon okos emberhez.
A Doktor már messziről észreveszi őket:
– Szervusz Diótörő, újabb beteget hozol nekem?
– Igen – feleli Diótörő. – Ő Tüsi. Nagyon fáj az orra!
– Nézzük csak! – mondja a Doktor, és megvizsgálja Tüsi orrát. – Szegény
Tüsim, ez aztán jól eltörött. El kell altassalak, hogy megoperáljam az
orrodat, különben nem fogsz levegőt kapni.
– Úgy is kicsit nagy az orrom – mondja Tüsi. – Nem számít.
– Vágja le a haját is – kéri Böske. Túl hosszú, belelóg a szemébe.
Így is lett. Tüsi alig érzett fájdalmat, a Doktor pedig a műtét után
megitatta finom tejjel. Böske mellette maradt, és Diótörőék is
meglátogatták. Mikor leveszik a kötést, olyan szép kis orrot és olyan
csinos frizurát pillantanak meg, hogy alig ismernek rá.
– Mindenkinek nagyon köszönöm – mondja Tüsi udvariasan.
– Milyen szép vagy – dicséri a sünilány.
-Mi történt Tapsifülesékkel, amíg távol voltam? – kérdezi Tüsi a barátait.
– ó, hat kisnyuszijuk született! – mesélik nevetve Diótörőék.
– Menjünk, nézzük meg őket! – hívja Tüsi Böskét. – A szomszédban laknak.
A süni és a sünilány együtt indul Tapsifülesékhez.
– Ki az? – szól ki Tapsifüles mama.
– Nem lehet, hogy Tüsi jött? – érdeklődik Tapsifüles papa.
– Igen, én vagyok az, Tüsi. Csak útközben, ahogy almát kerestem
összetörtem az orromat, meg a hajamat is levágták…
– Milyen csinos vagy! – mondják Tapsifüleék… – Gyertek, nézzétek meg
agyerekeinket!
Tüsi Bemutatja barátnőjét, Böskét, aztán leülnek Tapsifüleséknél és
elmesélik a történetet.
Az üregből kifelé Tüsi azt mondja Böskének:
– Nagyon köszönöm, hogy megvigasztaltál, és segítettél, amikor beteg
voltam. Most gyere el hozzám, jól megvacsorázunk együtt.
Ahogy belépnek Tüsi odújába, látják, hogy Tapsifülesék telerakták
csodaszép almákkal.