Pikiló a kíváncsi kiscsibe

Pikiló a kíváncsi kiscsibe
– Mit jelent az, hogy kukurikú? – kérdezi Pikoló, a kíváncsi kiscsibe.
– Azt jelenti hogy reggel van – feleli a kakas.
– Mi az a reggel?
– Öööö… ilyenkor kel föl a nap.
– Miért kel föl a nap?
– Mert véget ért az éjszaka, és a nappal következik!
– Mit csinálsz a virágokban? – kérdezi Pikoló a méhecskét.
– Virágport gyűjtök.
– És aztán?
– Mézet csinálok belőle télire.
– És aztán?
– Kíváncsi kiscsibe azt akarod, hogy megcsípjelek?…. Azt akarod?
Nicsak, egy búza szem!
– Te honnan jössz?
– Eltévedtem. Az udvar másik végén voltam, a mezőn, a verebekkel és
foglyokkal. Jött a gazda és…
– És aztán?
– Nem tudom. A padláson voltam, és a deszkák között leestem
– Te vagy Mici, a macska? – kérdezi kíváncsian a kiscsibe.
– Igen, én vagyok…Na és?
– Azt szeretném tudni, miért nem a fészerben kergeted az egereket?
– Micsoda kérdés! És te, te miért nem vagy a baromfiudvarban, tyúkanyó
mellett? Vagy miért nem az udvaron csipegeted a rizsszemeket?
– Mert látni szeretném mi van a konyhában.
Pikoló betotyog a konyhába.
– Van itt valaki?
– Igen, én. A kiskutya.
– És az, az mi?
– Egy gombolyag fonal.
– És mire szokták használni?
– Játszunk vele… meghúzod itt ahol kilóg a vége – magyarázza a kiskutya.
– És aztán,
– Szaladgálsz vele keresztbe-kasul a szobában. Átbújsz az asztal alatt.
Körbeszaladsz a szék körül. A gombolyag meg csak gurul, csak gurul.
– mit jelent az, hogy gurul?
– Azt jelenti, hogy legombolyodik, beakad, összegabalyodik. Minél jobban
húzod, annál inkább összegubancolódik.
– Akarod, hogy mutassak mást is? – súgja Pikoló fölébe a kiskutya.
– Igen! Szórakoztató lesz?
– Attól függ… Pszt! Nem szabad zajt csapni. A gazda nem ment
messzire… Nézd csak… Egy egérfogó. Itt van egy rugó, ott meg egy kis
darab sajt… Vigyázz! Ne nyúlj hozzá!
Klikk-klakk, az egérfogó máris becsapódott.
– Segítség, segítség!
Pikoló sebesen száguldott végig az udvaron.
– Meneküljünk! – kiabálták a kiskacsák.
– Micsoda lárma! – morognak a pulykák.
– A kiskutya az oka! – nyögi Pikoló. – Azt mondta, hogy mutat nekem egy
egérfogót. Pont akkor sikerült elmenekülnöm amikor becsapódott.
Pikoló szalad, csapkod a szárnyaival, aztán bemenekül a veteményesbe. Ott
éppen egy sütőtök érik a napon.
– Ez egy tojás? – kérdi Pikoló.
– Nem, egy sütőtök – feleli neki a katicabogár.
– Tud járni?
– Nem. Elültetsz egy magot a földbe, aztán az növekszik, növekszik…
Arra jön egy hernyó, s felmászik az egyik levélre.
– Tudsz repülni? – kérdezi Pikoló.
– Nem, de nemsokára tudni fogok.
– Hol vannak a szárnyaid?
– A hátamon.
– Megmutatod?
– Nem hiszed el? Azt akarod, hogy megharagudjak? Majd meglátod, hogy
repülni fogok, amikor pillangó leszek. Te meg akkor is csak egy tollas
kiscsibe leszel!
– Egy, két, hár… Hoppá!
A szöcske ugrándozik a fűben.
– Miért táncolsz? – kérdezi Pikoló, a kíváncsi kiscsibe.
– Ez a foglalkozásom. Az unokatestvérem kötéltáncos volt a király
kertjeiben.
– Nem látod, hogy gúnyolódik rajtad? – szólt közbe a hangya.
– Hahó, ki van ott?
– Hahó, hahó – ismétli meg a visszhang a locsoló kanna alján
– Ki szólt?
– Szólt, szólt.
Pikoló mélyen előrehajol, hogy megnézze, ki szólítja a lyukból.
– Vigyázz! Bele fogsz esni – szól rá ma szitakötő, miközben megrázza a
szárnyait.
És Pikoló máris a kanna fenekén találja magát.
– Segítség, segítség! – kiabál Pikoló
Épp arra jön Bibi, a kecske. A fejével felborítja a locsolókannát. Még
szerencse, hogy nem volt benne víz!
– mi van a homlokodon? – kérdezi Pikoló, ahogy újra lélegzethez jut.
– Szarvak, hogy megbökdöshessem a kíváncsi kiscsibéket -feleli a kecske,
és megmutatja a kis szarvakat.
A kiscsibe az úton lépked, találkozik egy csigával.
– Hová mész? – kérdezi tőle?
– Elutazom.
– És mi van a hátadon?
– Hát a csomagjaim.
– Úgy látom nem nagyon sietsz.
– Egyáltalán nem… Egyébként, isten veled… Vigyázz a kiskacsákkal!
A csigának igaza volt, a kiskacsákkal mindig óvatosnak kell lenni.
Különösen mikor a folyóban fürdenek.
– Pikoló, Pikoló, gyere, nézd meg, mi van a vízben!
– Biztosan egy béka.
– Nem, egy aranyhal.
– Gyere a palló szélére, onnan láthatod.
Kis szellő támad, és puff, Pikoló beleesik a folyóba.
– Gyertek gyorsan! – kiabálnak a kacsák. – A kiscsibe beleesett a vízbe!
Nem messze tőlük pecázik egy kisfiú. Máris odaszalad a hálójával, és
kimenti a kiscsibét. A kalapjában viszi vissza a farmra:
– A maguké ez a kiscsibe?
– Igen. Ő Pikoló, a kíváncsi kiscsibe. Már kezdtem aggódni, hol lehet.
Pikoló megszárítkozik a napon, aztán visszatér a baromfiudvarba. És ott,
találjátok ki, kivel találkozik? Egy ugyanolyan kiscsibével, mint ő maga.
– Hogy hívnak?
– Pikotának.
– Engem meg pikolónak. Ha akarod, barátok lehetünk. Gyere, nézzük meg, mi
van az udvarban.
A kíváncsi kiscsibe máris újabb kalandok felé indul.