Phoebe Gilman: Semmiből valami

Phoebe Gilman: Semmiből valami
Amikor Jóska megszületett, nagyapja, az öreg szabó, varrt neki egy
csodálatos takarót, hogy mindig jó meleg vacok lehessen az ágyacskája, és
szépeket álmodhasson.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos takaró fölött is elszállt az idő.
Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
– Jóska, nézd ezt a takarót! Elnyűtt és rongyos, sőt csúnya és rojtos!
Itt az ideje, hogy kidobja az ember!
– Majd nagyapó megjavítja! – kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó
megfogta a takarót, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit
szólt:
– Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótű már szaladt
is, be és ki, be és ki.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk….. egy csodálatos
kabátkát.
Jóska magára kapta a csodálatos kabátot, és már szaladt is az udvarra
játszani.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos kabát fölött is elszállt az idő.
Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
– Jóska, nézd ezt a kabátot! Túl kicsi, úgy összement, hogy már be sem
lehet gombolni a hasadon! Itt az ideje, hogy kidobja az ember!
– Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó
megfogta a kabátkát, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit
szólt:
– Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótŰ már szaladt
is, be és ki, be és ki.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk…… egy csodálatos
mellénykét.
Másnap az iskolában Jóska a csodálatos mellénykében feszített.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos mellény fölött is elszállt az idő
Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
– Jóska, nézd ezt a mellénykét! Tintás és foltos, festékes és bojtos! Itt
az ideje, hogy kidobja az ember!
– Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó
megfogta a mellénykét, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit
szólt:
– Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótő már szaladt
is, be és ki, be és ki.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk……………… egy
csodálatos nyakkendőt.
Jóska nyakában ott lógott a csodálatos nyakkendő minden péntek este,
amikor nagyapóhoz és nagyanyóhoz mentek vacsorára.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos nyakkendő fölött is elszállt az idő
Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
– Jóska, nézd ezt a nyakkendőt! Szinte lekonyul a csücske, nem lehet a
zsírpacnit kimosni belőle. Itt az ideje, hogy kidobja az ember!
– Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó
megfogta a nyakkendőt, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit
szólt:
– Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótű már szaladt
is, be és ki, be és ki.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk…… egy csodálatos
zsebkendőt.
Jóska azután belecsavarta csodálatos zsebkendőjébe az üveggolyó
gyűjteményét, hogy ezentúl ki ne gurulhassanak a zsebéből.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos zsebkendő fölött is elszállt az idő.
Egy nap aztán így szólt Jóska édesanyja:
– Jóska, nézd ezt a zsebkendőt! Annyira használt, hogy teljesen rongyos,
bolyhos, és foltos. Itt az ideje, hogy kidobja az ember!
– Majd nagyapó megjavítja! kiáltott fel Jóska. És úgy is lett. Nagyapó
megfogta a zsebkendőt, fordította erre, fordította arra, és csak ennyit
szólt:
– Hmm. S az ollója már repült is, nyissz, nyissz. A varrótű már szaladt
is, be és ki, be és ki.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk….. egy csodálatos
gombocskát.
Jóska azután megkérte édesanyját, hogy varrja fel a csodálatos gombot a
legkedvesebb nadrágjára.
Ahogy teltek-múltak a napok, a hónapok, és Jóska egyre nagyobbacska lett,
bizony a csodálatos gombocska fölött is elszállt az idő.
Egy nap aztán így kiáltott fel Jóska édesanyja:
– Jóska fiam, hová lett a gombod?
Jóska lenézett a hasa közepére. A gombnak hűlt helyét sem lelte. Kereste
mindenütt, de meg nem találta.
Elszaladt nagyapóék házához, és elkeseredetten felkiáltott:
– Elveszett a gombom! A csodálatos gombom!
Édesanyja a sarkában futott.
– Idehallgass Jóska! A gombnak lőttek, vége, eső után köpönyeg. Semmiből
valamit még nagyapó sem tud csinálni.
Jóska nagyapja szomorúan csóválta a fejét.
– Bizony, bizony, igaza van édesanyádnak. Semmiből valamit még én sem
tudok csinálni.
Másnap reggel Jóska fogta a táskáját, és szokás szerint elment az
iskolába.
– Hmm – csak ennyit szólt, amint a töltőtolla elkezdett sercegni a
papíron. Szaladt a toll hegye fel és le, fel és le.
– Pont elég anyag van itt, hogy csinálhassunk…………. egy csodálatos
kis történetet. – mondta.
Itt a vége fuss el vele,
Így született ez a mese.
Semmiből lett valami.
Ügyes gyerek a Józsi.
Angolból fordította és átdolgozta:
Hegedüs Béla